2008.12.

„- Melinda, akkor hétvégén megyünk bulizni?

– Persze menjünk, és az ismerősöd, hogy is hívják… Peti? Ő jön?

– Nem tudom, de felhívom addig. Örülnék ha találkoznátok, szerintem összeillenétek, ha más nem azért mert mindketten szőkék vagytok és a barátaim is. „

„- Szia Peti! Akkor este valamerre buli?

– Szia Lili! Persze, mi Benivel biztos megyünk, hétvégén itt lesz Pesten. Majd este hívlak, ha már tudjuk hova megyünk, vagy hogy Ti hova mentek… Ott lesz a barátnőd akiről meséltél?

– Melinda? Igen, jön ő is 🙂

– Akkor este.

– Este, pusz-„

2013.03.30.

Mikszáth tér, téli kabát, esetleges hóesés kilátásban Húsvétkor. Melindáékkal beültünk egy helyre, hogy akkor végre megkapjam a várva várt esküvői meghívót. Az esküvői meghívó egy pálinkás üveg nyakára volt feltekerve, amit természetesen sör-bor, egy jäger, egy pálinka és egy uniqum társaságában kaptam meg. Mivel már 2 éve egyedülálló volt a státuszom, így megkérdeztem, hogy merre kell majd az esküvőn figyelni, hova ültetik Melindáék a szingli fiú hordát 🙂  Gyors és határozott válaszként Petitől kaptam is egy nevet. Mondanom sem kell a név szerintem az egyetlen volt, akit már ismertem is,  még régebbről. Szóval elhangzott a név, Beni.

Mivel a körülbelül 5 évvel azelőtti bulin Beni a feles jägerével a kezében bowling golyóként hol Melindához talált be, hol hozzám, aztán lehet még az oszlopnál is bepróbálkozott, így gyorsan új nevet kértem.  Nagyon több nem volt. Ott aztán eszembe jutott, mit is szeretnék igazából egy Sopronban vagy annak környékén lakó sráctól (és itt még ugye az sem volt biztos, hogy egyáltalán létezik egy srác, akivel bármit el is lehetne képzelni, továbbá a bármi itt még tényleg bármi), mikor én Budapesten élek, szőröstül-bőröstül, munkástól, barátostul, mindenestül.

Gyorsan ki is zártam a fejemből bárminek is a lehetőségét, egyszerűen örültem a ténynek, hogy újra olyan emberekkel bulizhatok egy nagyot, akik régebben sokat jelentettek számomra. 

2013.04.27.

Erre a hétre a fodrász és az esetleges KRESZ vizsga mellé csak annyi volt a naptáramba bejegyezve, hogy ESKÜVŐ MELINDA.

Nem mondom, hogy nem lehetett volna ezt jobban is cifrázni, hisz egykori legjobb egyetemi barátnőmről van szó, de mi a tipikusan szétkallódott egyetemi barátok körét bővítjük, amit ez az esküvő kicsit összehozott újra. Így hát félre téve, hogy évek óta évente találkozunk csupán egy-egy jól sikerült estére, 26-án pénteken elindultunk kocsival (merthogymár nem kis fősulisok vagyunk, hanem nagy és dolgozó felnőttek, vonat kizárva 🙂 )  Sopron felé 3-an.

Természetesen a 3-ból két fő egy párt alkot, én meg hát maradtam a “kötelező szingli a kocsiban”, hogy aztán oda érve én legyek a “kötelező szingli barátnő” a menyasszony oldaláról az esküvőn. Azt is gondoltam, hogy lesznek kínos percek az utazás alatt, szerencsére tévedtem. Úgy beszélgettünk a kocsiban, mintha nem telt volna el 5 év barátságunk kezdete óta.

A hétvége zseniálisnak ígérkezett.  Voltak szép ruhák, pálinkák, tánc, bemutatkozás pálinkázás közben, tánc pálinkázás közben, jó hangulat pálinkázás közben… és ott volt az emlegetett név is, Beni.

Igazából örültem, hogy találkozni fogunk Benivel, mert már legalább 5 év eltelt az utolsó közös program óta, ugye a fent említett bowling golyó effektus óta, az az előttiektől meg aztán még több. Ettől függetlenül mindig jól kijöttünk, és hatalmas nevetések voltak a találkozások végén. Igaz, én akkor még pont az előző táv-párkapcsolatommal jártam Faluba.

Szerencsére jól sikerült az újra találkozás is, jöttek a nevetések is, tervek az 1 órás templomi szertartás kikerülésére, tervek a kacsatánc kikerülésére, tervek a kalap elkerülésére. Erről a  játékról sose fog kiderülni ki nyer vagy ki veszít, akin rajta marad a kalap és párjával egy aranyos programot kell megszerveznie, vagy aki végig táncolja, viszont végig gyors és szemfüles volt :)… sztem mi mindenképp nyertünk … azzal viszont biztos nyertünk, hogy e kimerítő esküvői násznép feladat után kimentünk a teraszra, és csak mi voltunk ott, illetve a bennünk megbúvó rengeteg pálinka…

2013.06.04.

Gyorsan kialakult egy rendszer, miszerint Beni hív meló előtt, majd hív meló végén, a nyugi cigi alatt, és még egyszer „vacsi – zuhany – rendbe szedem magam” után.

Tegnap a meló előtti telefonhívásnál hallottam, hogy valami nagyon nem jó. Természetesen a melóban volt probléma.  Szerencsémre Benin egyből lehet hallani, ha valami gond van, és ugye ez azért szerencse, mert a 7-ből 5 napon csak hallani tudom… Ezek a szituációk igen sok mindent kihoznak belőlem, természetesen arra törekedve, hogy minél előbb eltereljem a figyelmét úgy, hogy nem lát, csak hall, viszont azt látja, ami idegesíti. Más párokkal ellentétben viszont nem élhetek az „Este főzök valami finomat” vagy „Este megnézünk egy jó kis filmet, összebújva” kártyákkal, amik pedig azonnali hatást érnének el. Na a távkapcsolatnak ez a része nem egyszerű… fejlesztés alatt áll…. 😀